Ti hű ebek, kerék alá kerüljeteks ugassátok neki: Nagyon fáj. Nők, terhetekviselők, elvetéljetekés sirjátok neki: Nagyon fáj. Ép emberek, bukjatok, összetörjeteks motyogjátok neki: Nagyon fáj. NAGYON FÁJ Kivül-belőlleselkedő halál elől(mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is - ezért ölelminden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is. Kettős tehers kettős kincs, hogy szeretni szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalana szükségét végző vadállat. Nincsen egyébmenedékünk; a kés hegyétbár anyádnak szegezd, te bátor! Ti férfiak, egymást megtépve nő miatt, ne hallgassátok el: Nagyon fáj. Lovak, bikák, kiket, hogy húzzatok igát, herélnek, rijjátok: Nagyon fáj. Néma halak, horgot kapjatok jég alattés tátogjatok rá: Nagyon fáj. Elevenek, minden, mi kíntól megremeg, égjen, hol laktok, kert, vadon táj - s ágya körül, üszkösen, ha elszenderül, vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék: haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel s mindent elrontsz, te árnyék! Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget! Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült, eleven hitedet. Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, mind visszaloptad az utolsó órán! A gyereknek kél káromkodni kedve – nem hallod, mama? Szólj rám! Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda. A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, észreveszi, hogy milyen ostoba. Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét. Mi a véleményed a Kései sirató írásról? Írd meg kommentbe!